ORVOS-TÓTH NOÉMI: ÖRÖKÖLT SORS c.sikerkönyvéről
Hiánypótló könyvvel jelentkezett Orvos-Tóth Noémi, melyben áttekinthetjük a tágabb családi rendszer hatását mindennapi működésünkre. Hogyan befolyásol minket a mai napig, hogy hányadik gyereknek születtünk a családba, vagy hogy milyen elvárásaik voltak a szüleinknek? Milyen családi mintázatok jelennek meg ismétlődően az életünkben? Hogyan ismerhetjük meg a sorsunk öröklött jellemzőit? Könyvajánlónk.
„Múltunk feltárása nélkül csak halvány sejtéseink lehetnek arról, kik vagyunk, és miért pont ezt az életet éljük” — írja a szerző, aki terapeutaként számtalan olyan esettel találkozott már, amikor a kliens problémája akár több generációval korábbi történésekben gyökerezett, vagy szorosan összefüggött a családjából örökölt viselkedésmintákkal. Ezek megértése és feltárása hozzásegíthet minket önmagunk megértéséhez, és a sorsunk átírásához, elakadásaink feloldásához.
A könyv nagy előnye, hogy átfogóan mutat be nagyon sok olyan elméleti tudást és gyakorlati megfigyelést, amellyel fontos akár pszichológusként, de magánemberként is tisztában lennünk — és teszi mindezt közérthető, olvasmányos stílusban. Nemcsak az egyes pszichológiai jelenségek szakmai hátterét ismerhetjük meg, hanem a szerző eseteinek bemutatásán keresztül abba is betekintést nyerhetünk, hogyan működnek ezek a folyamatok a mindennapokban. Sok esetben láthatjuk például, hogy egy párkapcsolati elakadás mögött a tágabb családhoz köthető folyamatok húzódnak meg: őseink traumái, hiedelmei vagy átörökített viselkedésmintái irányítanak minket, nem a valós helyzet.
A szerző összefoglalója a könyvről
„Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.
A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak -, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.
Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.”