VAN HATALMA RAJTUNK A SZOKÁSOKNAK?

Cikksorozat a nevelésről, mint szokások kialakításáról VI.

 

Joyce Meyer: JÓ SZOKÁSOK KIALAKÍTÁSA, ROSSZ SZOKÁSOK KITAKARÍTÁSA

(Immanuel Alapítvány, Szombathely, 2014)

című könyvének olvasása közben

 

És elérkeztünk az utolsó, de talán leglényegesebb szokás-csokorhoz: ÉRZELMI SZOKÁSOK.

Mai világunkban az érzelmekkel reagálunk a leggyorsabban a minket érő hatásokra. S vannak érzelmek, amelyekhez kisgyermekkorunktól kezdve hozzászokunk. Több száz érzelem van, de talán a legtöbbet észre sem vesszük, csak átsuhannak rajtunk. Néhány azonban szokássá válik.

„Az önsajnálat olyan halál, amelyből nincs feltámadás, és olyan lefolyó, amelyből senki megmentő keze nem húzhat vissza, mivel mi magunk döntöttünk úgy, hogy elsüllyedünk.” E.Elliot (151.o.)

Mindannyiunknak meg kell tanulnunk az érzelmekkel bánni. Az, hogy jönnek – nem tudjuk megakadályozni. „Az, hogy fészket rakjanak a fejünkben, azt igen.”

Mindenekelőtt AZONOSÍTANI kell őket. Most igazából haragszom? Most ez bűntudat, amit érzek? A nem tudatosított érzelmek búvópatakként fel-feltűnnek az életünkben, s egyre nagyobbra nőnek.

Ezért az érzelmek jogosságát el kell ismerni – és helyrére kell tenni.

Ebben sokat segíthetünk gyermekeinknek. Ha haragszik, és nem lehet róla (!) – nem mi is megharagszunk rá, mert akkor erősebbé tesszük a haragját. Jelképesen: ha nem szembe szállunk vele, hanem „oldalt lépünk”, s akkor elmegy mellettünk a haragja, s képesek leszünk nem magunkra venni, hanem önmagában segíteni kezelni azt: megnevezni, majd helyére tenni.

Ezzel erősítjük az önbizalmát – hogy tudni fog uralkodni magán. S megtanítjuk megbecsülni a másikat, akit nem kell „lehányni” azért, mert éppen nekünk azt kell.

Mert Istent érdekli hogyan bánunk a másikkal (175.o.).

„Aki önfegyelem nélkül él, tisztelet híján hal meg.” – tartja egy izlandi közmondás. És valójában azt kell mondani, hogy az önfegyelem nélkül nem fog menni a szokások átalakítása…

Hozzászoktunk, hogy a dolgok GOMBNYOMÁSRA TÖRTÉNNEK. De míg az a gépek világában működik, az emberek között nem. Sőt mi sem tudjuk magunkat „kikapcsolni”, mert ÁLLANDÓ MOZGÁSBAN ÉS VÁLTOZÁSBAN VAGYUNK.

Belegondoltál már, hogy a Föld forog önmaga tengelye és a Nap körül is? S hogy az egész világmindenség állandó mozgásban van?

„Az évek alatt megtanultam, hogy amikor Isten meggyőz hibáinkról, akkor kegyelmet is ad, hogy legyőzhessük őket.” (188.o.)

Ezért fontos, hogy figyeljünk: MIVEL SZEMBESÍTETT ISTEN A VELEM TÖRTÉNŐ ESEMÉNYEKBŐL? Ez a kérdés segít egy lépéssel hátrébb lépni, hogy megláthassuk az igazi problémát, ugyanis túl közelről torzultan látjuk a dolgokat…

Olvasd el a könyv további fejezeteit és írd ki a neked fontos mondatokat egy füzetbe olyan módon, hogy minden kinyitott kettős oldalra egy mondatot írsz fel.

S azután EGY HÓNAPIG (30 napig) próbáld meg esténként a veled történő dolgokat besorolni ezek mellé a mondatok mellé!

Ha van olyan, amit semmiképpen nem tudsz besorolni, kezdj el egy teljesen új oldalt és oda minden magyarázat és hozzáfűzés nélkül írd le a mondatokat.

Ha egy hónap múlva végigolvasod – különös tapasztalatra tehetsz szert…

…megismered önmagad (139. zsoltár)

…és megismered a Mindenható Isten munkáját veled és benned (Mt 6,25-34)

…és egészen át fog alakulni a gyermekeddel való kapcsolatod is (Mk 10,13-16)

 

„Nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Zsid 10,39.

 

Fodorné Ablonczy Margit