Author
KUSLITS SZONJA
Teremtsünk jövőt a múltból!
A családi életre nevelés pedagógiája
Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes orvos, a családi életre nevelés (CSÉN) iskolai bevezetésének úttörője, aki több mint két évtizede népszerűsíti a természetes családtervezést, gyakorlati példákkal tanítja a gyerekeket az élet nehézségeinek leküzdésére, és képzéseket tart azoknak a pedagógusoknak és más szakembereknek, akik a mindennapok során is szeretnék a családi életre nevelést az órák részévé tenni. Férjével és munkatársaival együtt folyamatosan járja az országot, tanít és előadásokat tart. Két város között értük utol: Gyöngyösről utazott haza, Kecskemétre, miután munkatársaival együtt kétszáz gyereknek mesélt az élet hús-vér valóságáról.
A gyerekek számára, akikkel ma beszélt, még távoli álom a házasság és a családalapítás, ebben a korban egész más érdekli őket. Mégis nagy figyelemmel hallgatták a szavait. Mi a titka?
Nem egyedül vezetem ezeket a család-órákat, hanem mindig párban tanítunk a férjemmel vagy a munkatársaimmal. Most is háromszor két órát tartottunk két iskolában. A lényeg, hogy mindig olyan témát viszünk, amire fogékonyak a fiatalok, és a saját tapasztalatainkat osztjuk meg velük.
A kilenc-tizedikes osztályoknál például nagyon is aktuálisak a szerelmet érintő kérdések, ezért oda most éppen ezt a témát vittük. Mikor arról gondolkodunk közösen, hogy mi kell az igazi szerelemhez, hogy találom meg a párom, vagy milyen egy jó házasság, akkor persze, hogy figyelnek, hiszen számukra is hasznos lehet megtudni, hogy mi hogyan oldjuk meg a konfliktusainkat, vagy milyen élettapasztalataink vannak. Mindig hozunk személyes példákat is. Olyan nehézségeket mesélünk el, amik komoly törést eredményezhetnek egy ember életében, de nem lehetetlen átvészelni.
Fontos, hogy nem csupán egy alkalommal beszélgetünk velük. Most összesen hat órát tartottunk, melyeken ott volt az osztályfőnök, de adott esetben azok a pedagógusok is hospitálnak, akik korábban részt vettek a családi életre nevelés képzésünkön, vagy éppen most végzik azt. Természetesen az érdeklődő szakembereket is szívesen látjuk.
Évek óta foglalkozik iskolás gyerekekkel. Az eddigi tapasztalatok alapján mit gondol, mennyire tudatosak a fiatalok a családtervezést illetően?
Annyira még nem jellemző, hogy évekig tudatosan készülnének és terveznék az életüket. Ehhez még időre van szükség. Az a benyomásom, hogy ebben a teljesítményorientált világban inkább az a fontos, hogy legyen egy fiatalnak egy-két diplomája, aztán állása; hogy keressen minél gyorsabban minél több pénzt. Nem a fiatalokat hibáztatom ezért, mert ez a fajta logika annyira átszövi a mindennapjaikat, hogy szinte kicsúszik a kezükből az irányítás.
Hogyan lehet elérni, hogy ez a teljesítményorientált szemlélet megváltozzon, és családbarát gondolkodás vegye át a helyét?
Manapság az iskolarendszerben már nem közoktatásról, hanem köznevelésről beszélhetünk, ami fontos különbség. Régen a fiatalok a felmenőiktől vették át azokat a mintákat, amelyek alapján elsajátították, hogyan jó közösségben élni, de mára ez jócskán megkopott. Növekszik a válások, és csökken az egy fedél alatt élő, többgenerációs családok száma, ami hátrányosan érinti a tudatos családi életre készülést.
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) felkérését követően kidolgoztuk a Családi életre nevelés (CSÉN) kerettantervet, mely 2013-tól része a Nat-nak, mint fejlesztő tananyag. Célunk, hogy a felkészülés a családi életre ugyanolyan alap legyen, ahogy egy gyerek a történelmet vagy a matematikát tanulja, vagyis már az általános iskolában hozzáférhető legyen az a tudás, mely erre készíti fel a gyerekeket. Így kialakulhat egy szemléletváltás, és megváltozhat a mai teljesítményközpontú értékrend is.
Hogyan zajlik ez a gyakorlatban, kik és milyen keretek között taníthatják a családi életre nevelést?
A CSÉN jelenleg nem kötelező tantárgy, az iskolák azonban dönthetnek úgy, hogy a tíz százalékos szabadon választható keretüket a CSÉN oktatásával töltik ki. Éppen ezért lényeges, hogy legyen egy hozzáférhető és átgondolt kerettanterv. Ugyanakkor, ha nem ezt a tárgyat választják, akkor is lehetőség van a beépítésére, például az etika, az erkölcstan és az életvitel tárgyakon belül, vagy az osztályfőnöki órákon.
Emellett a pedagógusokat arra biztatjuk, hogy más tantárgyak esetében is mutassák be a család értékét hangsúlyozó elemeket. Például a magyar- vagy a történelemórákon úgy dolgozzák fel az anyagot, hogy a gyerekek pozitív példákat lássanak. Mikor egy, az ország számára jelentős és sikeres királyról tanulnak, akkor be lehet mutatni a családi hátterét, gyerekeivel való kapcsolatát is. A lényeg a példaképállítás, hogy a gyerekek más mintákat is megismerjenek.
De ugyanilyen fontos a konfliktuskezelési módok bemutatása is, mert abból is sok minden leszűrhető a saját életükre vonatkoztatva. Egy irodalomórán, a szerelmes versek elemzésekor például kifejezetten hasznos lehet, ha arról kezdenek el együtt gondolkodni, hogy egy költő – a vers és a tények alapján – hogyan kezelte az érzéseit, milyen módon próbálta megoldani a kapcsolat során felmerülő problémákat. A gyerekek így nem „megtanulják” a családot, hanem alternatívákat látnak. Ez elősegíti azt, hogy a saját életük minél harmonikusabb legyen, hiszen fejleszti azokat a készségeket, melyek elengedhetetlenek a kiegyensúlyozott együttéléshez. Sok gyerek esetében ugyanis nincs megfelelő minta, és nem is foglalkoznak a család szerepével. Az álom az, hogy ezek a tantárgyak olyanokká váljanak, ahol a gyerekek a mindennapi életet segítő, ahhoz szükséges tudást is nyernek az általános műveltség mellett.
A fogadtatás azonban korántsem volt álomszerű, kemény kritikákat kapott az új Nat, mind a pedagógusoktól, mind a szülőktől, a média az erkölcstan és az etika tantárgyakkal szembeni ellenvéleményektől volt hangos. Mi lehet ennek az oka?
Azt hiszem, az ismerethiány lehet a legfőbb ok, mivel még nem forrott ki az egész rendszer, hiszen teljesen friss változásokról beszélünk. Ahogy említettem, célok és álmok vannak, de most alakul ki az, hogy ez a rendszer miként tud általánossá válni. Hangsúlyoznám, hogy úton vagyunk afelé, hogy nagyobb szerepe legyen a CSÉN-nek az oktatásban, de ez még sokak számára ismeretlen terep, hiszen ez egy mintaprogram. Példákat mutatunk arra, hogyan lehet ezt eredményesen működtetni. Ehhez persze megfelelő szemléletű szakemberek kellenek, akik tudják ezeket a tárgyakat tanítani, és képviselik ezt a szemléletű pedagógiát. Ezért is fontos az akkreditált képzésünk, ahol erre készítjük fel a jelentkezőket.
Milyen egy CSÉN-képzés, és kik jelentkezhetnek?
A Károli Gáspár Református Egyetem 2012-ben adta be az igényt, és ez év szeptemberében el is fogadták a 40 órás CSÉN-akkreditációt; ezt követően, 2013 januárjában indult az első képzés Gyöngyösön, 38 fő számára. Főleg pedagógusok, védőnők, szociális munkások és szociálpedagógusok keresnek meg minket. A feladatunk, hogy felkészítsük őket a fiataloknak szóló CSÉN-órák tartására. A képzés része a konfliktuskezelési, az önismereti, a szexualitás, a veszélyek és devianciák, illetve a veszteségek kezelésének modulja is. Szakmai anyagokat, könyveket, módszertani DVD-ket is biztosítunk, melyekkel a pedagógusok a későbbiekben készülhetnek az órákra.
Ezek szerint ez egy nagyon specifikus képzés. Mennyire helyhez kötött?
A képzés az országban több helyen is elérhető, átlagosan huszonöt-harminc jelentkező szükséges az induláshoz. A CSÉN témában Budapesten egy elég komoly közösséggel dolgozunk együtt, Sárospatakon és Szegeden is van központunk, Baján pedig most indult egy csapat. Természetesen Kecskemét városát sem szabad kihagyni, ami legrégebbi centrumunk, és a CSÉN „mintavárosa”. Szeretnénk, hogy a Károli Gáspár Református Egyetemtől minél hamarabb más felsőoktatási intézmények is átvegyék a képzést, és egyre több pedagógus alkalmazza majd a módszereinket.
A CSÉN-képzés mellett a „Boldogabb családokért” program részeként is oktatnak pedagógusokat.
Igen, ez lényegében alapja a CSÉN-képzésnek, a Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület 1999-től foglalkozik programszerűen a témával, melynek 2000-ben – a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1999 karácsonyán kiadott „A boldogabb családokért!” című körlevele nyomán – a „Boldogabb családokért” nevet adtuk.
Már 1993 óta járjuk az iskolákat. Osztályfőnöki órákon párokban beszélünk a családi életről. Ezek az alkalmak a „családóra” nevet viselik, mely azóta is része a munkánknak. Több évig, általában négy-nyolc évig dolgozunk a gyerekekkel, akikkel havonta találkozunk. Van köztünk pedagógus, orvos, biológus, szociálpedagógus, pszichológus, mentálhigiénés szakember, könyvtáros, hitoktató és hittanár is. A szakembereknek szóló CSÉN-képzésen ilyen CSÉN-órák tartására is tréningezzük az érdeklődőket. Szeretnénk, ha egyre több munkatársunk lenne, mert az a tapasztalatunk, hogy egyre nagyobb az igény arra, hogy ilyen módon is megszólítsuk a fiatalokat.
Fókuszban a család
Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes orvos, a Népesedési Kerekasztal CSÉN Köznevelési Munkacsoportjának vezetője, a Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület szakmai felelőse, aki huszonhárom éve népszerűsíti a természetes családtervezést. Kezdetektől részt vesz a „Boldogabb családokért” program létrehozásában és népszerűsítésében, melynek célja, hogy egyre tudatosabbak legyenek a fiatalok a párkeresést és a gyermekvállalást illetően. A gyakorlatorientált, nem formális pedagógia eszköztárának elemeit tartalmazó program évek óta országos modellként, mintaprogramként szolgál. A kecskeméti egyesület 2011-től dolgozik együtt a Népesedési Kerekasztallal, és részt vesz a CSÉN Képzési és CSÉN Köznevelési Munkacsoport munkájában is. Az OFI 2013-ban felkérte az egyesületet a CSÉN kerettanterv kidolgozásának koordinálására, mely 2013 szeptemberétől része a Nat-nak. A gyerekek mellett a csoport 2001–2011-ig a Sapientia Főiskolán, majd 2013 januárjától a Károli Gáspár Református Egyetemen felnőtteket is képez CSÉN-órák tartására és a CSÉN oktatására egy 40 órás akkreditált kurzuson.