Koraszülők segítői

A koraszülés olyan nem várt, balesetszerű, általában súlyos traumával járó életesemény, amiben osztozik minden szereplő, nemcsak a baba és az édesanya, de az édesapa és más családtagok is. Minden érintett lelki segítségre szorulhat, még ha nem minden esetben a klasszikus szakpszichológiai értelemben véve is. A szülők ebben az időszakban nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak, különleges igényeik vannak, ezért különleges bánásmódot igényelnek. Cikkünkben több szempontból is megvizsgáljuk, mit élhetnek át és hányféle módon lehet segíteni rajtuk. A teljes kép összeállításában segítségünkre volt egy újszülöttek és koraszülöttek gyógyításával foglalkozó főorvos, valamint egy koraszülő édesanya, aki egyúttal szupermentor, gyógypedagógus és református lelkipásztor is.

A szülők bevonásának fontossága
„Azt szoktam mondani a kollegáimnak, hogy a koraszülött baba és az édesanya még egy test, ezért ennek megfelelően kell rájuk tekintenünk. Az összeköttetésük fizikai értelemben a köldökzsinór révén megszűnt, de ettől még számos tekintetben nagyon egymáshoz kötöttek” – mondta portálunknak dr. Szabó Miklós neonatológus, habilitált egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem Neonatológiai Tanszéki Csoport vezetője. Hivatalosan minden újszülött, aki a várandóság 37. hete előtt jön a világra, koraszülöttnek számít, de ezen belül is vannak súlyossági fokozatok: a 28. hét előtt születetteket például extrém koraszülötteknek nevezik. De azoknál is megfigyelhető enyhe fokozatú éretlenség, akik a 37. és a 39. hét között születtek. Ez arra utal, hogy a várandóság minden hetének jelentősége van testi és lelki szempontból is.

Az újszülött osztályok külön világnak számítanak az egészségügyi intézményeken belül: másmilyenek a páciensek, így más hangvételre is van szükség. „Minden munkatársunknak, aki az osztályon kapcsolatba kerül az édesanyával és az újszülöttel, feladata, hogy könnyítse a trauma feldolgozását és megóvja őket további traumáktól. Úgy kell kommunikálnunk velük a történtekről, a babáról, az édesanyáról, a szülők kompetenciáiról, hogy az támogató legyen. Az osztályunk pszichológusa mindenkit megkeres legalább egyszer, de a szülőkön múlik, hogy kapcsolatban szeretnének-e maradni vele, nem akarjuk ezt senkire sem ráerőltetni. A humánus bánásmód azonban személyválogatás nélkül mindenkinek jár, ahogyan a segítség egyéb formáit is felkínáljuk mindenkinek.”

Mindennek az odafigyelésnek a legfontosabb eleme az édesanya támogatása a szükséges kompetenciák megszerzésében. „Vonjuk be az édesanyákat és édesapákat a babák ápolásába, legyen feladatuk a koraszülött babájukkal kapcsolatban, amit ők csinálhatnak! Ettől érzik kompetensnek magukat, és ez segít a traumafeldolgozásban. Szerencsére elindultunk ezen az úton. Az elmúlt években már Magyarországon is elterjedt, hogy a koraszülött babák naponta egyszer-kétszer kenguruzhatnak: azaz meztelenül az édesanyjuk testén tölthetnek másfél-két háborítatlan órát, szoros fizikai kontaktusban a számukra legnagyobb biztonságot nyújtó és már korábbról ismert személlyel. A rendszeresen kenguruzó babák fejlődése gyorsabb, az immunrendszerük erősebb, jobb lesz a pszichomotoros fejlődésük és a későbbi kognitív teljesítményük.”

A Semmelweis Egyetemen 2014 óta működik A te hangodat ismerem program, aminek keretében magasan képzett szakemberek segítségével abban támogatják az édesanyákat, hogy énekeljenek, mondókázzanak, dúdoljanak a babáiknak kenguruzás közben. „Ez azért is fontos, mert így az édesanya még jobban érezheti, hogy naponta tud tenni a babájáért, cselekvően, maga is gyógyítja a babáját. Ezek az élmények sokat segítenek a gyakran feltörő önvád, önhibáztatás legyűrésében, ezek ugyanis sok szenvedést okozhatnak a koraszülőknek. Hasonlóan, ha az édesanya szakmailag megfelelő segítséget kap az első pillanattól kezdve, akkor ugyanolyan eséllyel válik szoptató anyává, mint a nem koraszülő édesanyák. Ha az édesanya képessé válik a babája táplálására, az szintén nagyon megerősítő hatású, növeli az önbizalmat és az önbecsülést. De ez sokszor nem megy magától, olykor szoptatásban jártas szakember segítsége kell. Ezen a területen fantasztikus sikereket értünk el a közelmúltban.”

Van egy pszichológiai munkacsoportjuk, amelynek tagjai között vannak profi klinikai szakpszichológusok, klinikai szakpszichológus rezidensek és más segítők is. Kórházlelkész aktuálisan nem végez szolgálatot az osztályon, de lenne rá igény, ezért örülnének neki, ha valaki jelentkezne erre a területre is és bekapcsolódna ebbe a munkába. „Nagyon sok támogatást kapunk civil szervezetektől is. Vannak közöttük szakmai civil szervezetek, szülőszervezetek és olyan regionális kezdeményezések, ahol teljesen professzionális támogatóhálózatot hoztak létre és finanszíroznak. Ilyen például a Koramentorházakat és a hozzájuk kapcsolódó mentorhálózatot fenntartó „Korábban Érkeztem Alapítvány”. Hasonlóan ehhez a „Melletted a helyem Egyesület” országos hatókörrel elévülhetetlen érdemeket szerzett már eddig is a koraszülött ellátás humanizálásában, a helyes ápolási gyakorlatok és a szülőkkel való empatikusabb kommunikáció elterjesztésében és javításában.”

Érintettből segítő
Koraszülő édesanyák lelkigondozásával foglalkozik Kohi-Pál Eszter kiskunhalasi beosztott református lelkész, gyógypedagógus, szupermentor, aki maga is koraszülött kislány édesanyja. „2019 áprilisában érkezett meg a kislányom, a vártnál jó pár héttel korábban” – mesélte portálunknak. „A koraszülés sokszor önmagában is traumatikus élmény lehet, és a kórházból való hazatérés után bezárkózáshoz vezethet. Örülsz, hogy életben vagy, hogy mindenki rendben van, és elsődleges szempont lesz a fizikai táplálás. Emellett szembesülünk azzal is, hogy a szüléssel kapcsolatos előzetes elvárásaink nem teljesültek. A sokkhatás során előjön az önvád: mit nem tettem meg, milyen vitamint nem szedtem, az én genetikám-e a hibás és hasonlók. Ez valójában egyfajta gyászfolyamat.”

A koraszülés okozta sokknak nemcsak lelki, de fizikai vonatkozásai is vannak. „Én például a kislányom születése után azt éreztem, hogy még mindig rugdos odabent, és azt, hogy nekem szükségem van egy babára a hasamban. Fel kellett dolgozni testileg-lelkileg, hogy ez a baba már kívül van. A testünk úgy van kalibrálva, hogy kilenc hónapig odabent legyen a gyerekünk, ezért érezzük koraszülésnél fizikailag is a hiányát. Nagyon érdekes jelenség, hogy ez az érzés általában pont a negyvenedik hétig tart, amikor meg kellett volna születnie.” Eszterék ezután lélekben is fel kellett hogy dolgozzák a történteket – először csak egymással és családon belül. Ebben segített, hogy a család számára nem volt ismeretlen a helyzet: előfordult már, hogy egy baba korábban érkezett, így volt lehetőség a közös feldolgozásra.

Tavaly október környékén kereste fel először a kecskeméti Koramentorházat, de nem a mentorképzés kapcsán, hanem a kislányának keresett foglalkozásokat. „Ők kérdeztek meg, hogy elvégezném-e a mentorképzőt, amely koraszülésben érintetteket vértez fel a sortársak segítésére. Én igent mondtam. Elmentem tehát a kecskeméti Koramentorház képzésére, ahol az első két alkalom a saját várandóságunk feldolgozásáról szólt. Én előtte azt hittem, hogy már túlvagyok ezen az élményen, százszor átbeszéltük, elsírtuk, feldolgoztuk a férjemmel. De azután kiderült, hogy még maradt bennem pár rejtett pont ennek kapcsán, és az első két nap ezeknek a letisztázásában segített. Először nekem kellett ezzel foglalkozni, és csak utána vághattunk bele egy nagy lélegzetvétellel a tényleges mentorképzésbe.”

Bár teológusként tanult már lelkigondozásról a pasztorálpszichológia keretein belül, de ezen a képzésen speciális tudásanyaggal bővültek és új szempontrendszer szerint is rendeződtek a korábbi ismeretei. A Koramentorháznak van egyébként apukákra specializált mentorhálózata is, Eszter férje nemrég végezte ezt el. „Az ilyesmihez jobb egy férfi lelkigondozó, mert az apák lelki helyzete egészen más, mint az anyukáké.” A Korábban Érkeztem Alapítvány kecskeméti Mentorházának – a gyulaihoz és a szegedihez hasonlóan – fő célja a sorstárs segítői mentorhálózat kiépítése, de emellett segítik képzett szakemberek is: pszichológus, családterapeuta, gyógytornász, gyógypedagógus és még sokan mások. Kiskunhalasi szolgáltatása most indult el a református egyház tulajdonában lévő épületben.

A mentori segítség igénybevételéhez mindig az édesanyának kell kimondania azt, hogy neki erre a segítségre szüksége van. Éppen ezért az a legjobb, ha ő is kezdeményezi ezt – annak ellenére, hogy sokszor a kórházi egészségügyi dolgozók vagy a védőnők hívják fel a figyelmét erre a lehetőségre. „A krízissel való szembenézés nulladik lépcsőfoka az, hogy a születés után közvetlenül kapcsolatba léphetnek velünk az anyukák. Ez az első találkozás akkor is nagyon fontos, ha nem rögtön utána, hanem csak hónapokkal később keresnek meg minket. Ez sokaknak időbe telik, ahogy annak idején nekem is. A lényeg, hogy tudjanak rólunk, tudják, hová fordulhatnak segítségért, és azt is, hogy mi mind hasonló helyzeteket éltünk át, mint ők, ezért könnyebben megtalálhatják velünk a közös hangot.”

Többféle szerepben
Eszter nem közvetlenül a mentorképzés elvégzése után lett sorstárs segítségnyújtó, hanem pár hónappal ezelőtt fogalmazódott meg benne, hogy jó volna koraszülő anyukák lelkigondozásával foglalkozni. Nemrég kezdett bele ténylegesen is ebbe a szolgálatba a Koramentorház alkalmazásában. „Még nekem is új ez a helyzet, de nagyon-nagyon jó tapasztalataim vannak és látom azt, hogy van értelme. Én jelenleg szupermentor vagyok, de elsősorban a gyógypedagógiai képzettségem miatt: a sorstárs segítségnyújtás mellett azért is alkalmaznak, hogy gyógypedagógiai tanácsadást tartsak. Ezzel párhuzamosan elkezdtem szeptembertől a pünkösdi teológián egy keresztyén értékrendű vezetőképzést, és az ott tanultakat is fel tudtam már használni a kontaktalkalmakkor. A sokféle ismeret most mind együtt hasznosul.”

A mentorhálózat működésében a sorstárs segítés a fő szempont, de Eszter hála Istennek a református lelkipásztori szolgálatból is elég sok mindent be tud emelni. „Gyógypedagógus is vagyok és református lelkipásztor, ez a két hivatásom valahogy összeér ezen a színtéren. De mivel nem az extrém koraszülőkhöz tartozom, ezért mindemellett gyakran az empátiámra kell alapoznom. Nagyon sok extrém koraszülő esetében először csak és kizárólag az anyukával tudok foglalkozni, és csak később a babával. Van olyan feladatköröm, amelyen belül egy koraszülött babát fejlesztek, de van, hogy az anyukával kell foglalkozni, lelki támogatást adva. Ez a fajta lelkigondozás elég sokrétű, és előfordult olyan is, hogy a fizikai szükségletekre is kiterjedt.”

Szükség esetén egy-egy alkalmat online is meg tud tartani, de a személyes találkozás sokkal hatékonyabb. „Ezek sosem csoportos alkalmak, hanem egyszerre csak egy-egy személyre fókuszálok. Én átestem a koronavírus-fertőzésen, van is róla papírom, hogy van még ellenanyag bennem, ezért biztonságosan találkozhatok bárkivel. Ha ez nem lenne, nyilván most nem mernék felkeresni egy koraszülött babát, mert az veszélyes lenne, de így messziről és kellő óvatosság mellett rájuk tudok nézni. A koraszülött babák azonban ilyenkor még sokat alszanak. Kell nekik egy kis idő a felzárkózásra, legalább négy-öt hónapig eltart, amíg kinyílnak a külvilág felé annyira, hogy a kezeim közé kerülhessenek. Addigra már természetesen otthon vannak, nem a kórházban.”

Eszter körülbelül egy hónapja jár a kiskunhalasi kórházba, hogy beszélgessen az anyukákkal. „Az első esetem elég nehéz volt, igénybe vette minden kompetenciámat. Ott a koraszülést feldolgozó beszélgetés mellett, amiben, mint említettem, a legtöbb esetben a gyászérzés nagyon erős, gyászbeszélgetésre és feldolgozásra is szükség volt. Egyszerre kellett lelkészként és mentorként jelen lennem. Egy másik családnál, ahol a babát fejlesztem, szintén felvetődött az anyukában, hogy milyen jó lenne egy keresztyén lelkigondozóval megosztani az érzéseit, mert ő is keresztyén. Ez nehéz helyzet, mert nem azért küldtek oda, hogy lelkigondozásba kezdjek, református lelkipásztorként viszont oda kell fordulnom hozzá. Minden élethelyzetben előjöhet ez a kettősség.”

Mindez nemcsak benne fonódik össze, hanem az emberek fejében sem különül el. Így, bár hivatalosan nem a református egyház nevében szolgál mentorként, hanem a Koramentorház megbízásából, de ő maga református lelkipásztorként ilyekor is képviseli egyházát. Ezzel persze nem szabad visszaélni. „Elsődlegesen nem az a cél, hogy missziós terepként tekintsünk erre a helyzetre, bár az Úr jóvoltából nyilván erre is nyílhat lehetőség. Én nem tudnék a lelkigondozásra vagy a segítői beszélgetésre missziós területként tekinteni. Ha ott mégis történik valami, az nem az én érdemem. Sokkal inkább a Szentlélek az, aki ilyenkor dolgozik, ezt pedig mindig szem előtt kell tartanunk.”

Barna Bálint