Az apák napja az anyák napjához hasonlóan az Amerikai Egyesült Államokból származik, szintén a 20. század elejéről, csak gyorsabban elterjedt a világban. Az ünnep szülőhazájában – ahogyan a legtöbb országban – június harmadik vasárnapján méltatják az apaságot és az apák családban betöltött szerepét. Érdekesség, hogy ehhez a naphoz közel nem a virágboltok forgalma növekszik, hanem a műszaki cikkeket és a szerszámokat árusító üzleteké. A dátum nincs kőbe vésve, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban például március 19-én, Németországban mindig áldozócsütörtökön, a Skandináv-félsziget országaiban pedig november második vasárnapjára szervezik. Magyarországon még nem hivatalos ünnep, de akik tartják, igyekeznek június harmadik vasárnapjához közel megemlékezni róla. Ez alól is akadnak azonban kivételek.

Egy nap az édesapákkal

Ilyen kivétel a Kecskeméti Református Pálmácska Óvoda, ahol évek óta októberben köszöntik az édesapákat. – A felvetés egy apukától származik, aki az egyik anyák napi ünnepség után kérdezte meg: „Mikor lesz az önök óvodájában apák napja?” Elgondolkodtam egy pillanatra: miért ne lehetne az édesapákat is köszönteni, megemlékezni róluk? Hiszen ők is családtagok, ők is részt vesznek a gyermekek nevelésében – idézi fel a kezdeteket a Pálmácska-óvoda intézményvezetője, Simon Andrásné Marika. Tapasztalatai szerint a gyermekeknek örömteli pillanat, amikor édesapjuk is beléphet a csoportszobába, és azokkal a játékokkal játszhatnak együtt, amelyekkel ők naponta elfoglalják magukat, valamint bemutathatják neki a többieket. – Az apák szerepét is hangsúlyozni kell és munkájukat meg kell köszönni, dicsérni, akár az anyákét. Tudatni velük, hogy ők is nagyon fontosak nekünk. Ők azok, akik – legfőképpen a fiúk, mellettük pedig az egész család számára – példaképek, akikre fel lehet nézni. Szerepük az is, hogy biztonságot, szeretetet nyújtsanak – mondja Simon Andrásné Marika.

Apaszerep

A Kispest-Központi Református Egyházközség lelkipásztora ötgyermekes családapa. Huszonhárom éves volt, amikor felesége, Judit várandós lett első babájukkal. – Természetesen én is készültem az apaszerepre. Tudtam, hogy ha családom lesz, akkor nekem kell majd mindent elrendeznem, ez az én felelősségem lesz – idézi fel Harkai Ferenc Csaba. Példaképe volt két nagyapja és édesapja, aki 1973 és 1980 között a Tázlári Református Egyházközség, majd 1980 és 2005 között az Érdligeti Református Egyházközség lelkésze volt. – Édesapám a különböző hivatalokba és a bankba is elvitt magával ügyeket intézni, sőt a bevásárlást is együtt intéztük. Felkészülés volt ez a későbbi önálló életemre, hogy megtanuljam, miként kell végezni, szemmel tartani ezeket a dolgokat. Olyan apák mintái vannak előttem, akik törődtek a családjukkal. Szerintem ez a leginkább meghatározó.

Harkai Ferenc Csaba megvallja: állandó feszültség az életében, hogy nem tud elég időt tölteni a gyermekeivel. – Ez nagyon fontos. Főleg akkor, amikor még kicsik. Visszahozhatatlan ez az időszak. Gyorsan nőnek, és hamar eljön az az időszak, amikor már nincs annyira szükségük a szüleikre. Törekszem arra, hogy a két kicsivel elég minőségi időt töltsek együtt. Meg kell találni azt a tevékenységet, amelyet végezve a gyerekünk szívesen tölti velünk az idejét.

Hiányzó férfiak

Fodorné Ablonczy Margit lelkipásztor és családterapeuta szerint a Bibliában szereplő apakép elsősorban Isten atyai mivoltából indul ki, gazdag jelentésárnyalattal: gondviselő, szeretetteljes, irgalmas, erős, igazságos. Ennek tükre, hogy első istenképünk saját apánkról mintázódik, akiben önkéntelenül ezeket a tulajdonságokat keressük. A nemzedékek sorában azonban sokféle visszaélés történt az „apai szigor” nevében: hatalmaskodás, tehetetlenség, irgalmatlanság – részletezi, majd Isten féltőn szerető mondatait idézi, amelyeket a második parancsolatban helyez a szívünkre: – „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.” (2Móz 20,5–6) Meggyőződésem, hogy ezek a mondatok a múltra, a jelenre és a jövendőre nézve is fontos mondanivalóval bírnak. Minden tettünk következményekkel jár. Ezek az utódaink számára fájdalmasak lehetnek – érdemes figyelembe venni, hogy nemcsak a jelenért, hanem a jövendőért is felelősséggel tartozunk. – A férfiak szerepe az Isten képviselete – folytatja a terapeuta, majd azonnal hozzáteszi, hogy ezt a képviseletet a férfiak csak a nőkkel együtt tudják megélni, megvalósítani: – Olyan férfiakra van szükség, akikre fel lehet nézni, mert megtanultak szembenézni a dolgokkal. Olyanokra, akik vállalják a döntést és a következményeket, akárcsak Mózes. Akik Dánielek az imádságban és az oroszlánokkal való szembenézésben. Olyanokra, akik viselik a „lelki fegyverzetet”, és küzdenek a rájuk bízottakért (Ef 6,10–18). Fodorné Ablonczy Margit arra buzdít, vállaljuk mindannyian szerepünket, felelősségünket abban, hogy a férfiak, az édesapák megélhessék szerepüket: – Ünnepeljünk – tettekkel. Emlékezzünk – méltósággal. Beszéljünk – igazsággal. Neveljünk férfiakat, akik a hétköznapok hősei az áldozatkészségben és a kiállásban, mert nem könnyű korszak következik, nagy szükség lesz az igazi férfiakra.