Magyarországon az érvényes jogszabály szerint, 18 éves kortól automatikusan nagykorúvá válnak az emberek, mind a férfiak, mind pedig a nők. Ez többek között azt is jelenti, hogy ettől a kortól szülői beleegyezés nélkül házasodhatnak is!
Ha a szülők, a háziorvos és a járási gyámhivatal beleegyeznek, indokolt esetben (pl. fennálló terhesség) gyermekeik személyes kérésére ez a korhatár 16 évre csökkenhet, tehát két, különnemű tinédzser hivatalosan az anyakönyvvezető és 2 tanú jelenlétében „egész életre” szóló szövetséget köthetnek egymással.
Persze a statisztikai adatok nem arról tanúskodnak, hogy csak egész életre szóló kapcsolatok köttetnek. Sőt, a statisztikai felmérések azt mutatják, hogy a 18 év alatt kötött házasságok közül alig van, mely megéri az egy évet. Magyarországon ma már több házasság bomlik fel 1 év alatt, mint amennyit megkötnek.
Egyre kevesebben vannak olyan férfiak és nők, akik hagyományos módon, a házasságkötéssel megpecsételve képzelik el közös életüket, de egyre többen vannak olyan párok, akik élettársi kapcsolatban, jogilag nem definiálható módon „költöznek össze” mindenféle elköteleződés nélkül. A hagyományos módon házasodók között megkülönböztethetünk csupán polgári házasságkötést választó, és a polgári mellett egyházi esküvőt is igénylő párokat.
Érdekes és egyre gyakoribb szokás az egyházi esküvőt kérő házasulandók között az, hogy az egyházi és a polgári kötés térben és időben külön válik.
Ennek indoka több féle lehet (pl. más országban él a házasulandók rokonsága, baráti köre, vagy világnézetileg, esetleg felekezetileg elkülönül egymástól a két házasulandó fél családja) Megjegyzendő, hogy ezen legutóbbi indok (a felekezeti különbség) már nem muszáj, hogy probléma legyen, mivel közelmúltban protestáns és katolikus részről, közös megegyezés született az ökumené szép példájaként a mindkét felekezet lelkésze által közösen celebrált esküvők lebonyolításáról.
Az élettársi kapcsolatban élő párok nagy többsége hivatalosan nincs is regisztrálva.
Van, aki papíron házasságban, de valójában külön élnek, de nem válnak el.
Van, hogy 1 éven belül egymás után több élettársi kapcsolatot is létesít valaki, de vannak olyan párok is, akik egy életen át hűségben kitartanak egymás mellett, mint élettársak, gyermekeket nevelnek és példaképei lehetnek sok, házasságban élő párnak.
Nézzük a 14-től 18 éves korosztályt! Ez az a korcsoport, mely már biológiailag érett, s ha a velük együtt élő szülőkkel harmonikus kapcsolatban élnek és a szülők is harmonikus kapcsolatban élnek egymással, már a magukkal hozott szülői minta jó esélyt ad arra, hogy lányuk, vagy fiuk a lehető legideálisabb körülmények között készüljön fel a házasságra. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy 18 éves korára mindenképpen be kell fejeződnie a személyiség fejlődésének, hiszen a mély és tartós szerelmek zöme 18 és 24 év között alakul ki.
A statisztikai eredmények azt mutatják, hogy elsősorban azok a fiatalok és idősebbek élnek kiegyensúlyozott, boldog, tartós házasságban, akik valamely egyháznak az aktív, mélyen hívő tagjai, s életükkel is példázzák azt, amit a bibliából tanultak.
Házuk nyitva áll nem csak rokonaik, hanem barátaik és a bekopogtató idegenek számára is. Ha csak nincs valamilyen egészségügyi akadálya a gyermekáldásnak, az ő családjaikban nevelődik 3-4-5, vagy még ennél is több gyermek. Ha valamilyen ünnepre összejön a család, gyönyörű élmény mindnyájuknak. Egy ilyen család olyan alapot teremt a házasságra készülő fiainak, lányainak, hogy majdani családjukban ők is ezt a kommunikációs és viselkedés mintát viszik majd tovább.
Mégis mit tehetnek azok, akik szeretnének boldog kiegyensúlyozott életet élni házasságukban?
Erre találták ki a jegyesek házasságra történő felkészítését.
- Ez lehet a házasságkötés előtt egy fél évvel havi egy-két találkozás és beszélgetés
- vagy 5-6 részből álló, a házasságról szóló előadássorozat, utána beszélgetés,
- vagy előre elkészített címlistából 3, vagy több keresztyény családot kiválasztani és időpont egyeztetés után meglátogatni őket, s az előre megbeszélt témáról beszélgetni.
- A felkészítésen megismert párokból csoportokat létrehozni, akik az esküvő után is összejárnak.