Már óvodás kortól…

Magyarországon is adott a lehetőség arra, hogy a gyermekek nevelése bölcsődés koruktól egészen egyetemista korukig a református intézményrendszer keretein belül történjen. Egyházunk óvodái, általános iskolái és gimnáziumai éppen ezért igyekeznek egymásra épülve megőrizni ennek az útnak a folytonosságát, néha egyetlen intézmény keretein belül, máskor külön-külön, mégis egy cél felé haladva. Sok szülő emiatt már az óvodaválasztásnál is egyházi intézményt választ. Egy tavaly februári adat szerint országszerte 86 telephelyen 7120 gyermekről gondoskodnak református óvodák, és az Országos Óvoda Programnak köszönhetően ez a szám továbbra is növekedni fog.

Szülőként számos kérdés merülhet fel bennünk óvodaválasztás idején a református intézmények kapcsán. Miben nyújt mást egy református óvoda, mint a többi? Mennyiben más pedagógiai programot valósítanak meg ezek az intézmények? Valóban szükséges már óvodás korban a református hitre nevelés? Milyen kötelező programokkal, terhekkel jár ez, és milyen előnyök ellensúlyozzák ezeket? Mennyire határozza meg az óvodai nevelés gyermekünk későbbi életét? Ezek a kérdések még akkor is elgondolkodtathatnak minket, ha egyébként már eldöntöttük, hogy mindenképpen egyházi óvodát választunk.

A lelkiismeretes szülő természetesen tájékozódik, megnézi magának az intézményt, elolvassa az óvoda pedagógiai programját, elbeszélget olyan szülőkkel, akik már megtapasztalhatták az ottani nevelés sajátosságait. Hogy segítsünk a tisztánlátásban, a fentiekhez hasonló kérdéseket tettünk fel Michna Ágnesnek, a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda óvodai tagintézmény-vezetőjének. Intézményük példájából talán jobban megérthető, melyek egy református óvoda előnyei, hogyan kapcsolódnak a helyi gyülekezethez és az általános iskolához, és milyen pozitív változásokat hozhat egy család életébe, ha már kicsi korától fogva református nevelést kap gyermekük.

Mi az óvodák feladata általában, és ehhez képest miben más a református óvodák szerepe?
Az óvodáknak nemcsak gondozó, hanem nevelő feladata is van, ami azt jelenti, hogy a hozzánk bekerülő gyerekeket megismerve, az ő lehetőségeiket, tehetségüket, adottságaikat figyelembe véve próbáljuk őket fejleszteni, többféle tevékenységen keresztül megtanítani minden olyasmire, amire később nagy szükségük lesz. Ez a református óvodák életében sincsen másként. Amivel mindez nálunk kiegészül, az a református keresztyén szemlélet, amely áthatja az óvoda életét.

A gyakorlatban ez hogyan jelenik meg?
Elsősorban egy evangéliumi szemléletű nevelésen keresztül. Szeretnénk kiépíteni a gyerekek bizalmát a Mennyei Atyánk felé. A gyermeki lélek még érdeklődő és nyitott, keresi a kapaszkodókat és a határokat, és ezt a keresztyén értékeken keresztül próbáljuk megadni nekik. Nyilván más szemléletű óvodákban is fontos az őszinteség, az igazmondás, a becsületesség, a tisztelettudás, de nálunk ez mindig a Szentírásból fakad. Mi bibliai történeteken keresztül, azokra utalva beszélgetünk a gyerekekkel ezekről az értékekről.

Mennyiben módszertani kérdés ez, és mennyire nyúlik túl a módszertanon?
Az biztos, hogy módszertani kérdés is. A református óvodák nevelési programja és módszertana ugyanis erre épül, hiszen ebben vagyunk mások, mint más óvodák. Ezeket a gyakorlatokat bele kell építenünk azokba a tevékenységekbe is, amelyek más óvodákban is folynak. Nálunk ettől válnak picit speciálissá. De olyan magaviseletre neveljük óvodásainkat, amely keresztyén gondolkodást is feltételez, tehát ennyiben több ez puszta módszertannál.

Mindez mennyire egyeztethető össze az aktuális pedagógiai trendekkel és a szakmai újdonságokkal?
Azt gondolom, hogy összeegyeztethető. A református óvodákban is igyekszünk újítani és a szakma újdonságait behozni. Ugyanakkor vannak bizonyos szemléletbeli alapok, amelyek nem változnak számunkra, akárhogyan változik is a világ és a pedagógia nézőpontja. A keresztyén alapértékek és az átadásuk fontossága nem változik meg, és ezt minden újításnál figyelembe kell vennünk.

Mi az a hit dolgaiból, amire már fogékonyak az óvodások, és mi az, amire még nem?
Leginkább a viselkedésükre és a hozzáállásukra tudunk hatni. Vannak közöttük, akik keresztyén családból jönnek, és olyanok is, akik nem. Utóbbiak kisebb számban vannak, de e téren több velük a feladatunk. Viszont szép eredményeket érünk el náluk is, mert, ahogy említettem, ebben a korban nyitottak ilyesmire a gyerekek. Nagyon sokat szoktak kérdezni tőlünk, hiszen erre a korosztályra jellemzőek a miértek.

Óvodapedagógusként nem nehéz a hit kérdéseire válaszolni?
Azt gondolom, olyan nehezet még nem kérdeznek, amire ne lehetne óvodapedagógusként válaszolni. Ebben a korban például még a felekezeti különbségek sem kerülnek elő, inkább konkrét problémák foglalkoztatják őket. A hit kérdéseinél néha nehezebb elmagyarázni nekik, hogy miért viselkedünk úgy, ahogy. De ezt is igyekszünk megértetni velük, ők pedig elraktározzák magukban és olykor alkalmazni is próbálják az elhangzottakat.

Miben mások azok az óvodások, akik református családból érkeztek?
Egy-egy konfliktus vagy probléma esetén máshogyan reagálnak, sokszor visszamondják azt, amit otthon hallanak a szüleiktől, és számukra nem idegen az, hogy imádkozunk, akár önállóan megszólalva, saját imádságot mondva. Öt-hat évesen már egészen komolyan tudják ezeket a mintákat képviselni. Ugyanakkor azért a gyerekek még gyerekek: tudatosan nem viselkednek keresztyénként, hiszen a példamutatáshoz nagyobb érettség kellene. Ha bántják őket, akkor nem biztos, hogy krisztusi módon tudnak erre reagálni, még akkor sem, ha otthon ezt látják. De ha utána leülünk velük erről beszélgetni, akkor kiderül, hogy értik, miért úgy kellett volna viselkedniük.

Mennyire nyitott az óvoda a nem református családok felé?
Fontos, hogy elsősorban református családok gyerekeivel töltsük fel a létszámkeretet, de ez nem jelenti azt, hogy nem veszünk fel olyan gyerekeket, akik másmilyen családból jönnek. A hívő élet nem felvételi kritérium, de nyilván ez szabad helyek kérdése is. Figyelembe vesszük azt is, hogy sok környékbeli gyerek jelentkezik hozzánk. A református családjaink sem mind rendszeres templomba járók, sokan csak megkeresztelkedtek, és kötetlenebb formában gyakorolják hitüket. A fenntartónk részéről ugyanakkor az is kimondott igény, hogy vonzóbbá tegyük a családok számára a gyülekezeti életet. Vannak ugyan a szülők számára is kötelező alkalmaink az év során, de senkit nem kötelezünk arra, hogy vasárnaponként ott legyen a templomban. Reméljük azonban, hogy ehhez is meghozzuk a kedvet.

Milyen szülők számára szóló programjaik vannak?
Elsősorban a nagy ünnepek kapcsán rendezett programokba, tevékenységekbe szeretnénk bevonni őket. Ilyen például a családi adventi készülődés, de évekre visszamenő hagyománya van az évkezdő családi napjainknak, amelynek keretein belül egyebek mellett rövid áhítatot is tartunk, illetve keresztyén énekeket is tanulunk. Szervezünk szülői beszélgetéseket, és igyekszünk minden évben valami új dolgot is kitalálni. Vannak szülők, akik ezeken nagyon szívesen és aktívan vesznek részt, és vannak, akik, ha eljönnek is, kicsit zárkózottabbak. Ez utóbbit igyekszünk megértéssel fogadni.

Hogyan fogadják a nem református szülők mindezt?
Ők feltehetően azért hozzák hozzánk a gyerekeiket, mert számukra is fontosak az alapvető emberi értékek, és úgy vélik, nálunk rossz mintát nem lehet eltanulni. Ha valakiben ellenszenv lenne a keresztyénség iránt, akkor nem hozná ide a gyerekét. Beiratkozáskor igyekszünk arról is beszélni a szülőkkel, hogy hogyan folyik nálunk az élet. Olykor ezek a családok is meglepetésszerű változásokon mennek keresztül az óvodai évek alatt, mert megérinti őket mindaz, amit felmutattunk. Ennek hatására később sokan a mi iskolánkba íratják be a gyereket, függetlenül attól, hogy egyébként református egyháztagok-e vagy sem.

Hogyan kapcsolódik az óvoda az iskolához és a gyülekezethez?
Az iskolánk alapítványi iskolaként indult, később lett gazdája a Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség. Pályám kezdetén magam is tanítottam a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola elődjében, amikor az intézményhez még nem tartozott óvoda. Ma már szervesen kapcsolódnak egymáshoz intézményeink. Bár az iskolások és az óvodások ritkán vannak együtt,  sok közös programjuk van. Havonta egyszer az óvodások is részt vesznek az iskolai hétkezdő áhítatok egyikén. Vannak közös ünnepélyeink, iskolaelőkészítő foglalkozások a nagycsoportosainknak, és a leendő pedagógusok is olykor át szoktak jönni hozzánk megnézni a gyerekeket, elbeszélgetni azokról, akik esetleg hozzájuk készülnek. Olykor mi megyünk át az iskolába, megnézni a volt gyerekeinket a tanórákon. A gyülekezetben kisebb műsorokkal szoktunk szolgálni, például a reformáció ünnepén, karácsonykor és év végén. A tanári kar is szokott találkozni a presbitériummal: évente egyszer szervezünk baráti találkozót, hogy jobban megismerjük egymást.

Milyen gyakorisággal tanulnak tovább az óvodások a rózsatéri iskolában?
Általában 80-90% között mozog az esélye annak, hogy nálunk szeretnének továbbtanulni az óvodásaink. Talán azért is, mert nagyon sok közöttük a nagycsaládos, és emiatt sok szülőnek egyszerűbb egy helyre hozni a gyerekeket. Az is nagy vonzerőt jelent, hogy nagyon jó híre van az iskolánknak.

Hogyan élték meg a karanténhelyzetet?
Nehezen. Míg az iskolának ott az online tanítás lehetősége, addig az óvodásoknak nem lehet igazán hatékony online foglalkozásokat tartani. A nagycsaládosoknál ráadásul az óvodáskorú gyerekekre kevesebb idő és energia jutott az iskolás gyerekek miatt. Próbáltuk ellátni a szülőket tanácsokkal, feladatokkal, igyekeztünk nem elengedni a kezüket, és meséket mondtunk fel videóra. A nyári nyitás után nagyon kevesen vették igénybe az ügyeletet, csak szeptemberben tért vissza mindenki. Az őszi súlyosbodások idején pedig több szülő kérte, hogy hadd tarthassa otthon a gyerekét. Volt olyan gyerek, akit három hónapon át otthon tartottak, és csak mostanában tért vissza közénk.

Maga a járvány mennyiben érintette az óvodát?
Csak én magam lettem beteg, de én is az iskolában kaptam el, a kollégáim közül senki. Kétszer kellett bezárni az intézményt: egyszer három, másszor meg tíz napra. Azt gondolom, hogy ez alapján elég jól távol tartottuk magunktól. Év elején kaptunk a kormánytól intézkedési protokollt, amit kis mértékben a saját intézményünkhöz igazíthattunk, ezt a szülőkkel is megismertettük. A szülők nem jöhetnek be az épületbe, kint várhatják meg a gyerekeket, minden reggel megmérjük a hőmérsékletüket, illetve belépéskor fertőtleníteni kell a kezüket. Napközben jóval több lett a dajkák dolga a sok fertőtlenítéssel. Óvodánkban két csoport van, amelyeket igyekeztünk elkülönítve tartani, és külsős által tartott szabadtéri programunk is csak egy volt: egy októberi bábelőadás az udvaron.

Mik voltak ennek az időszaknak a legnagyobb kihívásai és örömei?
A legnagyobb kihívás az volt, hogy visszaszoktassuk a gyerekeket a napirendhez, hogy a sok zárás és újranyitás közepette vonjuk be őket a tevékenységekbe, fejlesztésekbe. De azt emelném ki szívesebben, ami szép volt: nagyon jól együtt tudtunk működni a szülőkkel. Többnyire mindent el tudtak fogadni, amit kértünk tőlük, és ez erősítette a kapcsolatunkat.

Tudnak-e tervezni az idei évre ilyen körülmények között?
Mindenképpen tervezünk, csak minden esetre készülünk A-tervvel és B-tervvel is: külön arra, ha hagyományos módon megvalósítható az adott elképzelés, és külön arra, ha nem. A második félévre azért kicsit bátrabban tervezünk, mint az elsőre. A legtöbb programunk ugyanis áprilisban-májusban lenne, a kirándulások is júniusra vannak tervezve.

A többi református óvodával mennyire tartják a kapcsolatot?
Ez a távolságtartás idején intenzívebb lett. Én havonta egyszer – vagy mostanában gyakrabban – részt veszek a református óvodák vezetőinek szóló online alkalmakon, amelyek nagyon fontosak, főleg ebben az időszakban. Hatalmas segítség számunkra, ha eltanulhatjuk egymástól a jó gyakorlatokat. Ezért is hasznos, hogy van olyan fórum, ahol megoszthattuk egymással a szakmai tapasztalatokat. A folyamatosan változó jogszabályok alkalmazásáról is szoktunk beszélgetni ezeken az alkalmakon. Évente egyszer kerül sor a szakmai találkozónkra, de lehet, hogy idén ez elmarad. Arra nagyon kevés lehetőség van, hogy felkeressünk egy másik óvodát és esetleg egymásnál hospitáljunk, mert kis óvoda vagyunk négy óvodapedagógussal, akik folyamatosan váltják egymást, ezért nem marad időnk ilyesmire. Tervezzük viszont, hogy ezt is beépítjük majd a szakmai fejlődés sorába. Jó lenne, ha ki tudnánk tekinteni más református intézmények munkájára.

Hogyan látja most a hazai református óvodák helyzetét?
Jelen pillanatban nem vagyunk rossz helyzetben, hiszen folyamatosan épülnek és fejlődnek a református óvodák. Ami szerintem itt-ott rányomja a bélyegét a munkánkra, az az óvodapedagógus-hiány. Sajnos nem tudom, ez ellen mit tudnánk tenni, mert ennek nyilván anyagi vonzatai is vannak, hiszen sokan végeznek óvodapedagógusként, de más pályán képzelik el az életüket. Erre a jelenségre reflektálni kellene valahogyan. Az biztos, hogy az eddigi szép eredményeink ellenére sem szabad megállni, és a nehézségek közepette is folytatni kell, mert a világnak nagyon nagy szüksége van az erkölcs és a keresztyén értékrend megerősítésére, amikor nem jó irányba halad. Ebben nagy szerepe van minden keresztyén nevelést előtérbe helyező intézménynek, így az óvodáinknak is.