A könyv beszédes idézettel kezd: „Aki kifelé figyel, álmodik, aki belefé figyel, felébred.” C.G. Jung
Valahogy így.
Kérdések és válaszok. Egyre mélyülő kérdések, s egyre mélyebbre ható válaszok. Írni, írni, írni. Kiírni magamból, leírni végre, megírni, mert hordozhatatlan. Családi titkok, nagy hallgatások. Érzések és megérzések. Tudatosan vállalni, s tudatosan elengedni, mert örököljük a családmintázatokat. „Az atyák ették az egrest, s a fiak foga vásott bele.” Ezékiel könyve 18,2
A könyv GYÓGYÍTÓ a szó igazi értelmében. Olvasva, együtt gondolkodva érleli ezt a folyamatot. S megérteti velünk, hogy a jelenben megélt kapcsolati törések lehetnek a múlt következményei is, s így válik érthetővé: „A fájdalmadtól, a gyásztól, a kezeletlen sebeidtől való távolság a társadtól való távolság.” S. és O. Levine
Különös kegyelem, hogy még ezt is lehet. Nemzedékek egymásutániságában átélni azt, hogy valami meggyógyul. Bennem és rajtam keresztül – Valaki által, aki áldást, „újraválasztást” készít minden nemzedéknek. Akkor is, ha az előző nemzedék átokként élte meg. Mert „a múlt nem halott. még csak el sem múlt.” W. Faulkner idézete szerint. De el lehet tőle búcsúzni, s elengedni.
Csodálatos a család? Rettenetes a család? Mindkettő igaz lehet. Ebben a könyvben egy valami igazán fontos: a CSALÁDOM AZ ÉN CSALÁDOM. Én tudok valamit kezdeni mindazzal, ami történt velem, s én tudom megérteni azt, ami történik bennem. Én tudok valamire nemet és igent mondani – ha felismertem, hogy mi az. „ha valamely belső tényállás nem válik tudatossá, akkor mint sors történik meg, kívülről.” C.G. Jung.
Csendes olvasmány ez azoknak, akik gyógyulni vágynak, mert „fáj a családjuk”. Imádsággal elmélyülve olvasni, s dolgozni vele igazi család-terápia. „A legerősebb kötelékek azokhoz fűznek, akik életet adtak nekünk.” Antony Brandt idézete szerint.
Édesvíz kiadó, 2017
