VAN HATALMA RAJTUNK A SZOKÁSOKNAK?
Cikksorozat a nevelésről, mint szokások kialakításáról. III.
Joyce Meyer: JÓ SZOKÁSOK KIALAKÍTÁSA, ROSSZ SZOKÁSOK KITAKARÍTÁSA
(Immanuel Alapítvány, Szombathely, 2014)
című könyvének olvasása közben
Meg is lehet előzni a rossz szokások kialakítását, ha tudatosabban készülünk a szülői szerepre. Ehhez minden szülőnek komolyan kell vennie, hogy a gondolatai szavakká válnak. A szavai tettekké válnak. A tettei szokásokká válnak. A szokások átformálják az egész embert.
A szerző elkezdett figyelni a saját szavaira, s azok hatására. Elkezdett figyelni Isten szavára, mint valóságra. Mert olvashatjuk: „Ha valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek.” Jak.1,5 
MINDEN ÉVBEN EGY SZOKÁS:
Az első életévtől kezdve fontosnak tartottuk hangsúlyozni, hogy mindenkinek van otthon feladata, mindenkinek annyi, amennyit meg tud tenni. Ez szinte érezhetően „be van építve”, minden pici gyermekbe, mert akarnak segíteni, részt venni a tésztagyúrástól kezdve bármely tevékenységben, amit a felnőttek végeznek. Ezt a készséget lehet fenntartani, vagy le lehet építeni.
Az a gyermek, aki „magától segít” megnövelheti ugyan a felnőtt tevékenységek idejét, sokszor ezért nem vonják be őket semmibe, hanem helyettük is megcsinálnak mindent. Ez azonban nagyon rossz hatású, mert amikor már elvárnák tőlük, hogy „maguktól tegyék meg, mert elég nagyok”, megszokták, hogy a szülők tették meg helyettük. Ne építsük le bennük a segíteni vágyást, hanem tartsuk fenn ennek készségét. Lényeges, hogy mindig minden gyermek tudja, hogy SZÜKSÉG VAN RÁ, minden, amit meg tud tenni ÉRTÉKES. Ennek bevezetésére az óvodáskor a legalkalmasabb: megtanítani köszönni, megköszönni valamit, kezet mosni…
Ha fenntartjuk ezt az igényt kicsi korukban, akkor be lehet lelkesíteni őket később is, mert újat tanulhatnak, s egyre nagyobb felelősséget és önállóságot nyerhetnek. Leírom a 12 szokást, amit fontosnak tartottam a háztartási feladatok közül, hátha egyszer hálás lesz a menyem is 😊
Hozzá kell tennem, hogy fiunk megtanult közben mindent, ami a számítógép körül fontos, megtanult a pénzzel bánni, felelősnek lenni azért, amit tesz és sok minden mást is, amit nem vettem bele ebbe a sorozatba. Figyeljünk rá, hogy minden életkorban legyen legalább egy új jó szokás egy gyermek életében. (Természetesen a sorrend is változhat, s az is, hogy mások mi mindent tartanak még fontosnak.)
4 évesen teríteni és asztalt leszedni
5 évesen porszívózni
6 évesen konyhában otthonosan segíteni (reszelés, mosogatás)
7 évesen füvet nyírni (a virágágyásokra való figyeléssel)
8 évesen rendet rakni önállóan a saját szobájában (úgy, hogy utána meg is találja, amit eltett)
9 évesen kádat súrolni (észrevenni, ha kell)
10 évesen mosni (számontartani a szennyestartóban lévő ruhákat, válogatni, megfelelő mennyiségű mosószert adagolni stb.)
11 évesen villanyt szerelni (annak minden részletével)
12 évesen vendégekre felkészülni (kerti bútorok kezelése, világítás, kényelmi eszközök, vagy épp gyerekvigyázás)
13 évesen főzni (ebben nagy segítség volt a háztartástan óra!)
14 évesen teregetni, vasalni
15 évesen fúrni, szerelni (csiszológéptől kezdve a hifi szerelésig)
16 évesen mindig észrevenni, ha rá van valahol szükség 😊
Az, hogy egy évet hagytunk mindegyikre azt is jelenti, hogy minden tevékenységnek a helyét is igyekeztünk jól kialakítani, s persze az ismétlés is fontos volt. De ezek közül bármelyiket bátran rá merem bízni teljesen önállóan, mert megbízhatóan látja el. És mennyi mindent kitalált közben ő maga! Mennyi mindennek nyitotta meg az útját, hogy egy kezdeti lépés már biztosan ment…ez már felmérhetetlen…és hála van bennünk mindenért, ami megvalósulhatott abból, amire tudtunk figyelni…
Ehhez nagy szeretettel ajánlom a könyv 6. és 7. fejezetét olvasásra!
Jövő héten folytatjuk…
Fodorné Ablonczy Margit