VAN HATALMA RAJTUNK A SZOKÁSOKNAK?
Cikksorozat a nevelésről, mint szokások kialakításáról. I.
Joyce Meyer: JÓ SZOKÁSOK KIALAKÍTÁSA, ROSSZ SZOKÁSOK KITAKARÍTÁSA
(Immanuel Alapítvány, Szombathely, 2014)
című könyvének olvasása közben
„Hja, a szokás! Senki sem hajíthatja ki az ablakon keresztül: ki kell kísérni a lépcsőházba, s azután fokonként lecsalogatni.” Mark Twain
Amikor egy fiú édesanyjává lettem két fontos dolgot határoztam el:
- Minden nap imádkozni fogok a gyermekemért, hogy olyan férfi lehessen, aki tiszta és erős.
- A második elhatározásom az volt, hogy minden évben megtanítok neki egy olyan szokást, ami segíti, hogy megállja majd a helyét a világban, az emberek között. Hogy értékes férj és felelősségteljes apává lehessen. (Egy következő cikkben elárulom mi volt a 12 szokás, amelyet fontosnak tartottam 4-16 év között fiamnak megtanítani.)
A két elhatározás mellett sok minden történt, s változott is bennem és nevelési elveinkben, de ezt a kettőt nem adtam fel. Most, hogy ezt a könyvet olvasom – értem meg, hogy amit én elhatároztam, azt magam is tanultam valakiktől. Elsősorban az eredeti családomban, ahol sok gyermek között nem is lett volna esély megfelelő szokások kialakítása nélkül együtt élni.
Bibliai olvasmányaim között hatalmas felfedezés volt úgy kb. 20 éves koromban, hogy egy új szokás bevezetése mindig valaminek a feladásával történhet csak. Tehát valaminek az elhagyása is csak akkor sikerül, ha annak helyébe lép valami más. Persze ez magától is szokott működni, mégis, ha odafigyelünk maradandóbb a hatás.
Nyilván valamiért kialakul egy rossz szokás – az okok megszüntetése legalább olyan fontos, mint a célok kitűzése. De a rossz ellen való harc sokszor még rosszabbra vezet: Pl. egy gyermek rosszalkodik és a szülője megbünteti. Ettől senki sem javul meg, legfeljebb titokban kezd rosszalkodni, vagy elkezd hazudni. Esetleg kialakul benne a büntetéstől való félelem, s csak azért fog valamit tenni, hogy elfogadják. Innen könnyen jön a szolgalelkűség útja, mert később már nem a szülőknek akar majd megfelelni, hanem bárkinek, aki erősebb, mint ő.
A nevelés hosszú folyamat, néhány tévedés és elrontott nevelési helyzet nem kell, hogy egy életre meghatározza gyermekeinkkel való kapcsolatunkat. Mégis jó, ha olyan alapelvek mentén gondolkodunk, amelyekhez mi is vissza-visszatérhetünk, újragondolhatjuk, értékelhetjük, hogy megfelelő-e arra, hogy hosszabb távon is képviseljük. Ebben sokat segítettek nekünk Pál apostol szavai: „A gonoszt jóval győzd meg!” (Róm 12, 21)
A könyv nem új dolgokat tanít, hanem a régi ismeretekből építve megalapozott tudatos életre nevel. Erre a szokás-váltásra, vagy ahogy a cím sugallja: „egy jó szokás kialakítására és egy rossz szokás kitakarítására” – ugyanis legalább 30 napos tudatos ismétlés szükséges.
Ehhez először is szükséges egy világos tisztázás: Mit is szeretnék? Mit nem szeretnék? S kell egy döntés, hogy merre akarok haladni. (Erről szól a könyv 2. fejezete: KEZDD EL MOST!). A halogatás hatalmas teherré nőhet rajtunk, mely alatt már csak a panaszkodásra és az önsajnálatra vagyunk képesek. A halogatás rabló, mely kilopja napjainkból az időnket, képességeink megfakulnak, lehetőségeink beszűkülnek. Ez azután igen rossz hatással lesz az önbecsülésünkre és a lelki békénkre is. Nem beszélve a kapcsolatainkról, ahol megbízhatatlanná válunk.
Egy különös történetet olvashatunk arról, hogy három démon vizsgázik az emberek megtévesztése c. tárgyból, hogyan kell őket eltávolítani Istentől. (11.o.) Olvassátok el!
S már csak egy gondolatot szeretnék kiemelni a könyvből, ami nagyon fontos a nevelés szempontjából: „A hit a jelenben él.” (15.o.) A tisztázást és a döntést TETTEK kell, hogy kövessék. Az a gyermek, aki nem tanul meg cselekedni egy tisztázás és döntés után könnyen halogató emberré válik, s ez a rossz „szokás” veszélyezteti minden további napját…
Jövő héten folytatjuk…
Egy fontos gondolattal zárom, ami egy balatoni cukrászda előtt van kiírva:
LEHET, HOGY MA VAN AZ A HOLNAP, AMIRŐL TEGNAP ÁLMODTÁL.
Fodorné Ablonczy Margit 2020. augusztus 13.