VAN HATALMA RAJTUNK A SZOKÁSOKNAK?
Cikksorozat a nevelésről, mint szokások kialakításáról. V.
Joyce Meyer: JÓ SZOKÁSOK KIALAKÍTÁSA, ROSSZ SZOKÁSOK KITAKARÍTÁSA
(Immanuel Alapítvány, Szombathely, 2014)
című könyvének olvasása közben
Felelősség. Részekre bontva: FEL – FELEL – FELELŐS…
A három szó összefügg.
Az ember sokszor csak akkor tudja kihúzni magát, ha felfelé néz…EGY GYERMEK MAGÁTÓL EZT TESZI, megtanulva ennek fontosságát egész életében így fog tenni.
Az ember élete felelet Isten szándékára…A GYERMEK FELELETKÉNT TANUL MEG BESZÉLNI, Istennel való beszélgetésének eleje is ez: Isten már szólítja őt is.
Az ember felelőssé tett lény az egész világért…A GYERMEKET FELELŐSSÉGRE NEVELNI a legnagyobb szülői ajándék lehet az életre.
Joyce Meyer könyve sok fontos mondatot akar a szívünkre helyezni, mert a jó szokások nem hagynak helyet a rossz szokásoknak – ha elkezdjük őket gyakorolni.
Nézz szembe az igazsággal!
Nem könnyű mondat, de ez is szokás kérdése. Ismerd el, ha problémád van valamivel. Ne halogasd, ha valamit meg kell tenned. Ne keress kifogásokat és magyarázatokat – mert olyanok lesznek, mint a kötelek, amelyekkel magad kötözöd meg magad…
Hagyd abba a panaszkodást!
A panaszkodás olyan, mint a makacs gyerek hisztije. Lebénítja az agyat, begörcsölnek az izmok. És semmi sem lesz könnyebb. És ne gondold, hogy: „Én már csak ilyen vagyok.” Ahogy a gyermek hisztije is alakítható – ha készülünk rá, ha meggondoljuk, hogy valójában mire van szüksége, ha nem ijedünk meg, hanem elhisszük, hogy ránk van bízva a nevelése…
Segítsünk gyermekeinknek – s velük együtt mi magunk is tanuljunk meg új dolgokat. A hiszti lehet, hogy nekünk szól, mert mi is sokat hisztizünk…Velük együtt nagyobb az esély a változásra!
Joyce Meyer szerint a jó szokások kialakítása egész életszemléletünket megváltoztatja. Panasz helyett ajánlja a NAGYLELKŰSÉG szokását is.
Azt gondoljuk, hogy ez magától megy. Isten nagylelkű velünk, ezért minden keresztyén ember nagylelkű. És keservesen tapasztaljuk, hogy nem. Sőt, hogy mi magunk sem. SEMMI SEM AUTOMATIKUS, hanem KEGYELEMBŐL VÁLTOZTATHATÓ.
Ilyen a nagylelkűség szokása is. Lehetünk szándékosan nagylelkűek (132.o.)!
Hogyan is lehet ezt a szokást kialakítani? Ne azokról az emberekről kezdjünk el gondolkodni, akiknek valamiből több, szebb, nagyobb van, hanem azokról, akiknek szüksége lehet valamire, ami nekünk megvan…akkor nem a másik ember irányít minket, hanem mi rendelkezünk azzal, amink van.
Hihetetlen nagy dolog, ha a gyermek maga tanulja meg a nagylelkűséget – nem kényszerrel, hanem önkéntes elhatározással.
Látod, hogy a másik szomorú. Légy nagylelkű és szánj rá pár percet, hogy megkérdezd miért az? S kiderülhet, hogy VAN NEKED OLYAN, AMIRE NEKI SZÜKSÉGE VAN! És tapasztald meg, hogy ISTENNÉL MINDIG TÖBB VAN, s ő sokkal többet tud adni, amint amit te odaadtál!
Tedd szokásoddá, hogy Istenre nézve adsz, amikor csak indít Lelke által!
Olvasd el a 11-12-13. fejezeteket és készíts egy tervet, hogyan szeretnéd, ha bizonyos szokások átalakulnának az életedben! ÉS MÉG MA LÁSS IS HOZZÁ apró lépésekkel.
Fodorné Ablonczy Margit
Jövő héten lesz az utolsó gondolatsor a könyvről!