A család az a közösség, amelybe minden gyermek beleszületik, ez az első közösség, amellyel kapcsolatba kerül. A család legfontosabb feladata, hogy érzelmi biztonságot és feltétel nélküli gondoskodást nyújtson. Az egyes családtagok közötti viszony megszabja mindenki helyét és szerepét. Hol van a gyermek helye a családi közösségben? Hogyan találja meg azt? Egy gyerek akkor találja meg a helyét, ha elismerik, és odavalónak tekintik. Akkor van a helyén, ha kisgyerekként lehet kicsi, nem kell a felnőttek helyére állnia, helyettük dönteni, működni. Akkor van a megfelelő helyen, ha korának megfelelően, szabad, önálló életre nevelik és a szülők a megfelelő pillanatokban elengedik. Vannak olyan helyzetek, amikor nem találja a gyerek a helyét a családban, mert egy szeretői kapcsolatban titokban fogant, vagy mert a szülők maguk is gyermekként működnek. Ilyenkor a gyermek beáll nagynak, szülői szerepbe, mert nem tud a saját helyére állni, mert az foglalt. Az ilyen gyerek néhány évesen képes már komoly dolgokat elintézni, döntéseket hozni. Ez azért van, mert felnőttként működik a saját rendszerében, ő akar segíteni a szülőknek, gondoskodni róluk, hogy szüleinek jobb, könnyebb legyen. Ez hatalmas terhet jelent nekik. Ha a gyermek nincs elismerve a családi rendszerben, akkor meg van tagadva. Egy ideig küzd az elismerésért, helyéért különböző módokon, például rossz viselkedéssel, rossz tanulmányi eredménnyel, másokhoz akar tartozni, keresi a helyét más rendszerekben. Aztán egy ponton túl feladja és leválik erről a rendszerről. Ha az anya vagy az apa elismeri, akkor ezen a szülőn keresztül kötődik.

A család az a védett közeg, amelyben kötődési mintáink kialakulnak. A biztonságosan kötődő család jellemzője, hogy a szülők mintát adnak az érzelmek nyílt kifejezésére és felvállalják a konfliktusokat. Ha a gyermekek azt tapasztalják, hogy a szülők megfelelő módon megosztják velük az örömök mellett a fájdalmaikat, veszteségeiket, kudarcaikat, akkor megtanulják, hogy az érzések, és a szükségletek az élet természetes velejárói. A származási családunkban töltött évek minősége, intimitása, meghatározza a felnőtt kapcsolatainkban megélt minőségeket! Abban a családban, ahol erős a kötődés és világosak, egyértelműek a határok, ott a viták és a véleménykülönbségek nem eredményeznek konfliktust vagy elutasítást. Ahol egyértelműek a határok, de nem megfelelő a kötődés, ott hiába tudja kézben tartani az életét valaki, mégsem lesznek mély érzelmi kapcsolatai, ezért elszigetelve érzi magát és drasztikus dolgokat kell véghezvinnie, hogy felhívja magára a figyelmet. Ahol erős a kötődés, de a személyes határok gyengék, ott a véleménykülönbséget és a konfliktust tagadják vagy büntetik. Az ilyen egybeolvadt kapcsolatok meglehetősen viharosak és rövid életűek. A legnagyobb bizonytalanságot azokban a kapcsolatokban élik meg, melyekben mind a kötődés, mind az elkülönülés sérült. Ez azt jelenti, hogy nem tud kötődni, de nem is tudja  irányítani az életét. Sok serdülő küzd ezzel a hiánnyal. Képtelenek mély kötődésre, és komoly nehézségeik vannak vágyaik késleltetése és az önmagukért való felelősségvállalás terén.

A kötődés mellett a család másik fontos feladata, hogy segítse tagjait saját személyes határainak kialakításában,hogy megtanuljanak felelősséget vállalni önmagukért és saját feladataikért. A családok életében a legtöbb konfliktust az okozza, ha valaki nem végzi el a saját feladatát, vagy ha olyan feladatot vállal, ami nem az ő dolga. A határok kialakítását segíti, ha a család engedi, hogy a családtagok szabadon véleményt nyilvánítsanak, ha elfogadja az egyet nem értést anélkül, hogy kritizálna vagy elutasítana, bátorítja a családtagokat az önálló gondolkodásra, ha korlátokat állít, következményeket helyez kilátásba, de nem ébreszt bűntudatot és félelmet, valamint engedi, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelő döntéseket hozzanak. Sokan olyan családban nőnek fel, amely nem nyújt megfelelő mintát arra, hogy miként szabjanak határt másokkal szemben. Azok a szülők, akik maguk sem rendelkeznek világos határokkal, gyermekük számára is megnehezítik a határok kialakítását. Ahhoz, hogy a gyermek képes legyen megkülönböztetni magát másoktól, és kialakítsa a saját határait, szüksége van akaratának kinyilvánítására. A felnőttet is ez a képesség segíti abban, hogy jó döntéseket hozzon, elutasítsa a rosszat, és kiálljon amellett, amit fontosnak tart.

Szeretni, örülni, ragaszkodni, bízni és felelősséget vállalni csak az tud felnőttkori életében, akit gyermekkorában az anyja elfogadott, és feltétel nélkül szeretett. Ha ez a szeretet-kapcsolat sérült, ha a határok túl merevek vagy bizonytalanok és rejtett, ki nem mondott elvárásoknak kell megfelelni, akkor a gyerekek  egyértelmű jelzésekkel adják ezt tudtunkra.

Ki ne találkozott volna már a gyermeki szorongás különböző megnyilvánulásaival? Hasfájás, fejfájás, ágybavizelés, alvászavar, étvágytalanság, állandó nassolás problémájával, vagy magatartás és figyelemzavarral küzdő gyerekekkel?  Ezek olyan jelzések, tünetek, amelyekre érdemes odafigyelni és az okát megtalálni, hogy később az élet legnagyobb kihívásait is magabiztosan tudják felvállalni.