ÖLELJ ÁT! – Együtt Istennel
Sue Johnson és Kenny Sanderfer könyve HÁZASPÁROKNAK
Hét lépés az életre szóló szerelemért
Harmat – EFT
Budapest, 2019
Az elmúlt héten ott hagytuk abba, hogy a szeretet együtt jár a sebezhetőséggel. Azzal együtt, vagy annak ellenére, vagy épp azért szeretni a másikat, mert gyenge, mert rám-szorul. És bevallani, hogy magam is ilyen rászoruló vagyok. Ez a sebezhetőség.
Ez a kiszolgáltatottság csak hatalmas bátorsággal és bizalommal vállalható és viselhető el.
Vannak potenciálisan fájó pontok minden kapcsolatban. S vannak korábbról hozottak, melyek nagyon mélyen érintettek minket, melyeket nem tudott, nem akart meggyógyítani senki. Általában ott kell keresni, ahol tehetetlenséggel, haraggal szembesülünk magunkban egy-egy helyzetben. Mert ösztönösen így próbáljuk lefedni a mélyebben fájó pontokat: szomorúságunkat, félelmeinket, szégyenünket és kiszolgáltatottságunkat, egész bűnös valónkat.
Jó, ha először Isten előtt szembesülünk magunkkal. Hatalmas erőforrás, hogy az ő szeretete nem függ a viselkedésünktől, azért szeret, mert szeret. Előtte kiönteni a szívünket hatalmas segítség – a Biblia közepében biztosan nem véletlenül épp a zsoltárok vannak. Nyissuk ki bátran lapozzuk bátran!
150 imádság, megannyi érzelem, hitvallás, magasztalás és bűnvallás.
Ha a 139. zsoltárt olvassa valaki, minden mondatánál meg lehet állni. Elvisz egészen anyánk méhéig. Ismer, megvizsgál, mindent tud rólunk. A sötétségeinket, a menekülésünket, a tehetetlenségünket, haragunkat, fájó pontjainkat. S csak azért szembesít velük, mert segíteni akar. Micsoda mondat ez: „Elől és hátul körülzártál engem és fölöttem tartod kezedet…” Zsoltárok 139,5
„Az az igazság, hogy sosem tudunk igazán erős és biztonságos kapcsolatot kialakítani, ha nem engedjük, hogy társunk a teljes valónkat megismerje, vagy ha ő nem akar teljes egészében megismerni minket.” (139.o.)
Gondoljunk a legsebezhetőbb érzéseinkre, s olvassuk, majd folytassuk sort: magány, fölöslegesség érzés, félelem, alkalmatlanság, mellőzöttség, megalázottság, nyugtalanság, fenyegetettség…mi ismerős?
Negyedik lépés
Először készüljünk fel, s készítsük fel társunkat is. Mondjuk el neki, hogy most olyat osztunk meg, amit magunknak is nehezen vallunk be. S csak ha vállalja, hogy meghallgatja, akkor mondjuk el. A legjobb, ha valamilyen történetbe ágyazva tesszük ezt, hogy jobban értse. S kérjük meg őt is, hogy hasonlóképpen segítsen nekünk őt megérteni.
Nem mindig megy minden egyszerre, s általában a lelki dolgok nem gyorsan történnek. Ahogy egy magnak is szüksége van időre, hogy kalásszá váljék, a hallott gondolatok is földet kell, hogy találjanak a szívünkben.
Ha Isten előtt imádsággal készültünk erre, akkor kérhetjük erre a megfelelő időt és még a szavakat is.
Csak így leszünk képesek felelősséget vállalni a saját szavainkért és tetteinkért.
De így leszünk képesek arra is, hogy abbahagyjuk a támadva-védekezést és lehessen az érzelmi távolodásból újraközeledés.
„A legnagyobb lépésnek az tűnhet, hogy hangot adjunk legmélyebb érzéseinknek: szomorúságunknak, szégyenünknek vagy akár félelmeinknek.” (157.o.) Ez csak akkor fog sikerülni, ha arra gondolunk, hogy nem ellentétes oldalon állunk. Hogy ’egy csapat’ vagyunk. Nem egymás ellen, hanem egymásért küzdünk. És ez biztonságban zajlik. A szeretet-szövetség biztonságában.
Így a házassági évfordulók évszakában érdemes újra elővenni a házassági eskü szövegét, s hálával felemlegetni azokat a helyzeteket, amikor sikerült úgy élni, úgy szólni. Teremtsünk erre alkalmat, egy estét, egy közös vacsorát, egy nagy sétát…
De emlékezzünk meg a fájdalomról is, amikor a fogadás ellenére nem tudtunk úgy mellé állni a másiknak, ahogy szüksége lett volna rá. Amikor egyáltalán nem volt szent a kapcsolatunk, amikor eltávolodtunk, amikor árulókká váltunk. S ezt is kimondva akár bocsánatot is kérni, ha arra vezet a Lélek.
Fontos, hogy ne kényszerből, ne elvárások teljesítéséből, ne a ’legyünk túl rajta’ szabadulásvágyával tegyük ezt, hanem társként látva a másikat, szemébe nézve és szeretetében megerősödve.
Ne feledjük a hármast: elérhetőség, válaszkészség, érzelmi bevonódás…ezek a lépcsők…
…
folytatás a jövő héten