MIATYÁNK ÚRI IMA PATER NOSTER
MIT JELENT NEKÜNK EZ AZ IMÁDSÁG?
Amikor egy kórház liftjére nézek, mely szüntelen forog, s mozgását szorosan figyelve léphetek csak be és ki, mindig eszembe jut – vajon ki nevezte el PATER NOSTERNEK? Talán olyan valaki, aki látta a rózsafüzért imádkozni, a sok-sok Miatyánkkal?
Ezt akarta volna Jézus? Amikor kifejezetten a Máté evangéliuma következő verseiben azt mondja, hogy nem a szavak mennyiségéért hallgattatik meg imádságunk (Mt 6,7)! De úgy is érthetem, hogy ha valaki mindig mondja, úgy lesz az a parancs szerinti SZÜNTELEN IMÁDSÁG (1Thes 5,17).
Minden istentisztelet végén a liturgia szerint automatikus várakozás, hogy elmondjuk a „Miatyánkot”. Egyfajta záróakkord, mely tökéletessé teszi az istentiszteletet. Enélkül elmaradna az a közös befejezés, ami elindít saját utunkra. Valóban csak ennyi lenne?
Emlékszem, hogy amikor teológusként először használtam ezt a szót egy liturgia leírásában: Miatyánk, a professzor úr rám szólt, hogy az Úri ima, le ne írjam így még egyszer. Furcsa, mert így a szavak egészen mást is jelenthetnek: az „urak” imádságát. Ma így használjuk a református liturgiában: „az Úrtól tanult imádságot mondjuk el.”
Lényeges azonban, hogy Jézus nem azt mondja, hogy EZT IMÁDKOZZÁTOK (azaz ismételgessétek szó szerint), hanem azt, hogy ÍGY IMÁDKOZZATOK. Azaz a lelkületéről beszél ennek az imádságnak, s nem a szavairól.
Kis csenddel előtte és utána. Hiszen ez PÁRBESZÉD. Nem csak beszélnünk, hallanunk is kell. Leginkább a csendet, az elmélyülést segítve. Hiszen ebben az imádságban minden benne van, amire szükségünk van. Vertikális síkban Istennel való kapcsolatunk szétnyílik a közösség horizontján. Vannak közösségek, ahol egyszerűen lelassították ezt az imádságot, hogy legyen idő a hallásra is.
MI MINDENT JELENTHET AZ „ÍGY” IMÁDKOZZATOK – a gyakorlatban?
1. Hogyan tudjuk ezt úgy imádkozni, hogy mind egyedül ülünk (állunk) és kezünket összekulcsolva magunk elé mormoljuk a szavakat? Hiszen ez KÖZÖSSÉGI IMÁDSÁG. Nem ÉN ATYÁM, hanem MI ATYÁNK. Hogyan lesz az énből mi?
Megfogjuk egymás kezét imádság közben – megérezzük a MI erejét.
Átöleljük egymást imádság közben – mind együtt állunk oda. Nem egymásra mutogatva, hanem vállalva a másikkal való közösséget.
Közös áldást mondunk az Ámen után egymás vállára téve kezünket
2. Ez a kezdés, hogy Mi Atyánk – sokaknak azt jelenti, hogy Isten előtt csak együtt állhatunk meg. Ha magam megyek is oda, mindig magammal viszem azokat, akiket ismerek, szeretek, akikre haragszom, vagy akik nehéz szívvel gondolnak rám.
Egy ifi összegyűjtötte ezeket a MI-csoportokat: Lett CSALÁD-MI, lett BARÁTOK-MI, lett GYÜLEKEZET-MI, azután REFORMÁTUSOK-MI, majd MAGYAROK-MI. s minden MI csoportért külön-külön imádkoztak, azon belül a szeretett és a kevésbé szeretett emberekért is.
3. Hagyományosan ezt az imádságot mondjuk el legtöbbször életünk során. Ezért nem baj, ha megállunk egy-egy szónál, mondatnál.
Egy gyülekezeti csoport elhatározta, hogy szeretnék valóban érteni, értve mondani. Ezért minden mondat után megálltak. Csendben voltak, s akinek ez után a mondat után volt személyes folytatása, akkor belefűzték a közös ima sorai közé. Hasonló ötlet volt, hogy egy másik csoport előre megírta az imádság mondatai közé – épp aktuálisan – a bennük megérett gondolatokat, s közösen felolvasták.
4. Talán a legtöbbet vitatott mondat: „Bocsásd meg a mi vétkeinket…”
Egy asszony rendszeresen kihagyta ezt a mondatot, mert nem tudott megbocsátani, s azt gondolta, hogy addig nem is érdemes mondani, amíg így érez. De hányan haragszanak a mondat imádkozása után pontosan ugyanúgy? Valóban nagy dolgot mondunk: mert Isten bocsánatát – mintegy elköteleződésként – ahhoz kötjük, hogy mi megbocsátottunk-e. A megbocsátásnak vannak lépései, ezeket meg lehet tanulni. Nem lehet automatikusan elvárni másoktól – de magunktól sem. Azt kell megértenünk, hogy leginkább magunkat kötözzük meg a meg nem bocsátással, hiszen Isten megbocsát/ott a másiknak!
5. Vannak, akik a tartalmi részét próbálják mélyíteni. Hiszen ebben az imádságban minden benne van, amire szükségünk van. Sokat segítenek a KÁTÉ KÉRDÉS-FELELET magyarázatai.
Egy családos kör tagjai minden mondathoz képeket gyűjtöttek, s egy montázst készítettek egy-egy plakátra. Egy éven keresztül beszélgettek a mondatok jelentéséről. Azt határozták el, hogy minden évben egy estét csak ennek az imádságnak a jó gyakorlásával, elmélyítésével töltenek.
6. Talán a legkevésbé értett szavak a végén mondott mondatok: „Mert tiéd…” Általában ekkorra már mindenki elfárad a figyelemben, pedig minden imádságok imádsága ez a dicsőítés – valójában hitvallástétel az élő, munkálkodó Istenről!
Van egy férficsoport, akik elhatározták, hogy minden szó után erősítésül hozzáteszik: IGEN URAM, A TIÉD. pl.„Tiéd az ország – Igen, Uram, a tiéd.”
7. Az ÁMEN szót mi a zárásra használjuk. Mert közösen fejezzük be. Jézus ezt a szót nem mondta a végén. Ezt a szót mindig egy mondat elején használta, megerősítésül.
Egy közösség úgy határozott, hogy nem mondanak áment a vasárnapi istentiszteleten mondott imádság végén, hanem nyitva hagyják. Mindenki vigye magával a FOLYTATÁS lehetőségét. S akkor mondják ki az áment a héten, amikor úgy érzik – igen, itt maga a mi Atyánk cselekedett értünk. A következő héten elmondták egymásnak, hogy milyen esemény kapcsán mondtak ÁMENT, mi az, ami az életükben belekapcsolódott az imádság légkörébe.
Vegyük elő többször, vagy hagyjuk ki néha.
De mindenképp változtassunk a ritmusán.
Minden mondásnál képzeljünk valakit magunk mellé – akivel most épp akkor MI vagyunk Isten előtt.
De engedjük, hogy átmozgasson, áthasson a lelkülete.
Érdemes tudnunk, hogy ezt az imádságot a már beszélni-fogalmazni nem tudó betegek, de még a haldoklók is értik, s el tudják mondani. Mert a szó szerint megtanultak máshol tárolódnak. Milyen hatalmas kincs ez, hogy megtaníthatjuk már a legkisebbeknek is, de lehet ez életünk utolsó imádsága is. Becsüljük meg azzal is, hogy megújítjuk használatát.
Fodorné Ablonczy Margit lelkipásztor-családterapeuta