Az önbizalom egy olyan hit és erő, amelyet részben hozhatunk otthonról, részben pedig magunknak kell azt felépítenünk. Számos ember – sajnos – nem áll rá erre az önismereti munkára, hanem egyedül mások visszajelzéseire és a külső hatásokra akar támaszkodni. Tetten érhető ez a fajta egyoldalú hozzáállás az olyan esetekben, amikor valakit kisebb veszteség vagy kudarc ér, a reakciója pedig erre az, hogy “megállt a világ”.
Az önbizalmat tehát nem mindenki hozza magával otthonról. Szabad azt írnom, hogy a szüleink és a környezetünk tett minket optimistává vagy pesszimistává. Körülbelül 10 éves korunkig nincs ugyanis önismeretünk, hanem egy az egyben elhisszük azt, amit a világ állít rólunk. Ha tehát gyermekként azt kaptuk, hogy ügyesek és szeretnivalóak vagyunk, akkor azt hisszük el magunkról. Ha pedig több elutasítást, kritikát és el nem fogadást mutattak az irányunkba, mint szeretetet, akkor valószínűleg az a vélemény alakult ki bennünk, hogy valami hiányzik belőlünk, hogy nem vagyunk elég jók. Röviden: rosszak vagyunk. Sajnos, ez a “csomag” addig nem lesz feloldva, amíg tudatosan neki nem kezdünk az önismeretnek, a fontossági sorrendek átgondolásának, a nyíltságnak és a megbocsátás folyamatának.
Felnőttként képessé tud az ember arra válni, hogy lépésenként az önbizalmát felépítse.
Ennek részét képzi pl. a nemet mondás megtanulása. Az a folyamat, amikor elkezdek önmagamra igent mondani.
Folytatva a sort: a célok és a sikerek szintén “nevelő erővel” bírnak. Nem gyors “szülés” a helyünk megtalálása az életben, de könnyebb rálelni, ha adni és segíteni szeretnénk.
Önbizalmuk bázisa pedig a testképünk. Ezzel, a sokszor megbújó igazsággal való szembenézés adja a legőszintébb fordulatot. Hogy vagyok magammal? Mennyire tudom a testemet elfogadni?
Összességében az önbizalom terén minden az önismerettel kezdődik – véleményem szerint. Amíg úgyis nem ismerjük, nem értékeljük helyesen magunkat, addig hogyan várhatnánk el ugyanezt másoktól? Hinnünk kell tehát magunkban, ahogyan Isten is ezt teszi velünk – függetlenül mindentől. Az önmagunkba vetett hit azonban csak akkor működik, ha kendőzetlenül szembenézünk a tükörrel és elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk! Pont úgy, ahogyan Isten teszi azt velünk!
Higgy magadban!